A cirok komoly potenciált hordoz a metanizálás szempontjából
Genetikai sokféleségének és az európai nemesítésnek köszönhetően ma már számos, magas biomassza-hozamú cirokfajtát állíthatunk csatasorba: egyszeri betakarítású (egyvágású) takarmánycirok, cukorcirok és biomassza cirok. Ráadásul a metanizálásra termesztett cirok nem áll versenyben a mezőgazdaságban élelmiszerforrásként hasznosított cirokkal, mivel a cirok biomassza a CIVE (Crops Interspersed for Energy) rendszer része, amelyet két betakarítás között, köztes kultúraként hasznosítanak, amikor a földterület szabad. Szeretne többet megtudni a cirok alapú metanizálás mellett szóló érvekről?
Miért van jövője a ciroknak a metanizálásban?
- A globális felmelegedéssel szemben a megújuló energiák nélkülözhetetlenné válnak: lehetővé teszik, hogy részben megszabaduljunk a fosszilis tüzelőanyagoktól, amelyek nagy mennyiségű üvegházhatású gázt (ÜHG) bocsátanak ki.
- Az európai hatóságok támogatják a megújuló energiák fejlesztését, ami a meglévő vagy tervezett biogázüzemek számára hosszú távon szavatolja a jövedelmezőséget és életképességet.
- A jó energiamixen túl az anaerob emésztés (metanizálás) másik erénye a rövid ellátási lánc, amellyel erős társadalmi igényt elégít ki.
- A megújuló energia hasznosításának új módjait vizsgálják, mint például a trigenerációs erőművek üzembe helyezése és a metán üzemanyag előállítása.
A metanizálás olyan technológia, amely a szerves anyagok mikroorganizmusok által ellenőrzött anaerob környezetben történő lebontásán alapul. Ez a lebontás biogáz és fermentációs maradék termeléséhez vezet.
– Biogáz: mi az? Az emésztő elhagyásakor a biogáz vízzel telített gázkeverék, amelynek összetétele alapvetően metán CH4 (50-70%) és szén-dioxid (20-50%). A biogáz nettó fűtőértéke (NCV) 5-7 kWh/Nm3. Ezt a megújuló energiát két fő módon lehet felhasználni: égetéssel villamos energia és hő előállítására, üzemanyag előállítására, valamint tisztítást követően a gázhálózatba történő betáplálásra.
– És a fermentációs maradék? Az emésztőgőz nedves, részben stabilizált szerves anyagokban gazdag melléktermék. Leggyakrabban trágyaként használják fel azokban a gazdaságokban, amelyekbe a metanizáló üzemet telepítették.
