A cirok a szélmalmok és a tulipánok országában

Miután sikeresen megvédte doktori értekezését, amelyet a „Búzanemesítés Zambiában a rozsda elleni részleges ellenállóképesség felhasználásával” témakörben írt, Walter Mexikó felé vette az irányt. A kukorica és búza kultúrák nemzetközi kutatóközpontjában, a CIMMYT-ben kapott posztdoktori állást. Azonban nem sok időt töltött Mexikóban, családjával együtt hamarosan Afrikába költözött, a zimbabwei Bulawayo városába, ahol ismét az afrikai gabonafajtákkal foglalkozott a félsivatagos régiók növénykultúráit kutató ICRISAT-ban, a 9 afrikai országot felölelő SADCC (Southern African Development Coordination Conference) keretében. „Ezeknek a megbízásoknak köszönhetően egyre jobban megismertem a cirkot, és felfedeztem, milyen sokszínű a cirok már létező genetikai anyaga. Amikor a gyermekeim középiskolások lettek, visszamentünk Hollandiába, ahol a Syngenta és Limagrain cégeknél dolgoztam a zöldségek és virágok kutatása és nemzetközi fejlesztése terén.”

2002-ben azonban Walter de Milliano ismét Afrika hívó szavára hallgatott, amikor „felkértek arra, hogy a délafrikai Pietermaritzburgban működő Afrikai Nemesítő Központ trópusi növények nemesítéséért felelős katedráját vezessem.” Walter ebben a pozícióban genetikával és ciroknemesítéssel foglalkozott. „Annyira hittem a cirokban rejlő lehetőségekben, hogy 2005-ben behoztam Hollandiába is. Az volt a célom, hogy olyan prototípust hozzak létre, amely a 48. északi szélességi fok feletti mérsékelt égövi viszonyokhoz tud alkalmazkodni.” Ennek a munkának az eredményeként 2010-ben Walter a Hoeve Dierkensteen gazdaságban valóban belevágott a ciroktermesztésbe, és a tapasztalatait megosztotta velünk.

A cirok úttörője made in Hollandia

A cirok prototípusait (2013-ben F8-ig) 2008-ban kezdtél el nemesíteni a legjobb eredményt adó vonalakból. Egy év alatt két ciklust sikerült megvalósítani, egyet Hollandiában, egyet pedig Dél-Afrikában. A túl rövid nappalok miatt a fotoperiodicitás alapján működő cirokfajták hollandiai betelepítése nem járt sikerrel, és szaporításukkor is fertilitással kapcsolatos problémák merültek fel.

A holland cirok-prototípusok eredményei

A helyben kifejlesztett cirokvonalak életképes (krétafehér és egyéb színű, tanninmentes) magokat adtak, amelyeket be lehetett takarítani, és amelyek szárában mérhető cukortartalom halmozódott fel a hollandiai Oostburgban (51 ° 20 ‘NL, 3 ° 30’ OL, 1 m a.s.l.). Teljes beérést követően a szárban mérhető cukortartalom elérte a Brix 27°-ot. A növény magassága 1,5 és 2,9 méter között volt, a szárvastagság pedig 0,6 és 1,3 cm között.

2013-ban Dr Nick Van Eekeren, a hollandiai Louis Bolk Intézet kutatója igazolta, hogy ezek a cirokvonalak képesek szemtermést hozni, és cukrot előállítani. Bár a kukoricához képest késeibbnek bizonyultak, és a hozamuk is változó, az akár 18 tonnát is elérő szárazanyag tartalommal a hozam minden szempontból tisztességesnek minősíthető. Ráadásul a szálastakarmány emészthetőségi értékei is elég jóknak mondhatók (a NIRS vagy VCOS T&T laboratóriumi eredményei alapján magas VCOS = 74 a hibrid kukoricánál, azaz a 72 jó emészthetőségi értéknek számít). Az volt az alapfeltételezés, hogy a cirok nemesítésének köszönhetően új, magas energiatartalmú, a kukoricát kiegészítő cirokvonalat lehet létrehozni (cukor + keményítő = 377 a cirok és 355 a hibridkukorica esetében). Ezzel kapcsolatban lásd az alábbi táblázatot. Szintén érdemes megfigyelni, hogy a cirok bruttó fehérjetartalma a kukoricáéhoz képest magas volt.

Mi a hollandiai ciroktermesztés titka?  

A holland cirok valószínűleg új termelési lehetőséget jelent a mérsékelt égövi gabonatermesztés, illetve az alacsony potenciálú (könnyen kiszáradó, könnyű vagy sós talajú) területeken a biomassza előállítása szempontjából. A hibridek, mint tudjuk, ráadásul még jobb eredményekkel termeszthetők. A tesztek és a kísérletek jelenleg is folynak annak érdekében, hogy több ismeretünk legyen a cirok hollandiai termesztési lehetőségeiről.

A legtöbb erőfeszítés a szarvasmarha és a kecske szálastakarmányozásához használható fajták fejlesztésére összpontosul. A kutatók folytatják a tudományos munkát, a termelők pedig a Sorghum ID-t is megkeresik tájékozódó kéréseikkel. Egy dinamikus, sokféle szereplőből álló csoport kezdeményezésére az elmúlt két évben a takarmánycirok kapcsán intenzívebbé vált a tapasztalatcsere. Ez a csoport 2020. február 5-én a hollandiai Den Bos-ban tartott összejövetelt, ahol több mint 80 résztvevő osztotta meg egymással tudását és tapasztalatait azzal kapcsolatban, hogy a kukoricán túl miként lehet cirkot is termelni?

Hollandiában hogyan fogyasztják a cirkot?

Jan Koeman és Ir. Martijn Stevens úttörők cirok humán táplálkozásban való felhasználásában Hollandiában. Jan Koeman cirokból kekszet, palacsintát és gofrit is készít.

Ir. Martijn Stevens sört főzött a cirokból, amelynek találó módon a „Buga” nevet adta. Azt is sikerrel bizonyította, hogy kartonpapírt növényi rostból is elő lehet állítani, és egy valósan körkörös gazdaságban ehhez a cirok ideális kultúra lenne.

A holland munkacsoport azt szeretné, ha a Sorghum ID-val való együttműködés az északibb régiókra is kiterjedne, hiszen az eddigi kísérletek azt mutatják, hogy a ciroknak a magasabb égövön is van jövője.